28. fejezet

28. fejezet:

- Elárulod, hogy kerültem én ide? – kérdezte Lizzy Niall-t, miután a srácok magukra hagyták a gerlepárt.

- A lényeg, hogy itt vagy. Nem hittem volna, hogy a fiúk megtalálnak.

- Hát, én sem hittem volna, hogy találkozni fogok még egyszer azzal a furcsa öregasszonnyal. – mondta Lizzy, mire mindketten felnevettek. – És ez a házatok? Nagyon szép.

- Igen, amikor nem turnézunk, de Londonban kell lennünk, akkor itt vagyunk. De semmi baj nem volt a nénivel, minden rendben volt vele. – védte magát Niall.

- Hát hogyne. – hagyta rá mosolyogva Elizabeth. Egy pár pillanatig csak mosolyogva nézték egymást, majd Niall megtörte a csendet.

- Mit szólnál, ha lelépnék? Kicsit furán érzem magam így, hogy vagy tízen figyelnek.

- Én sem szeretek szem előtt lenni, de mi lesz a nagy Niall Horan-nel? Asszem, ő nem tud felismerhetetlen maradni a nyílt utcán - mondta Liz egy kissé szomorkásan.

- Mit szólnál egy randira a nagyiddal?- vetette fel Niall egy pár perc gondolkodás után.

- A nagyim Kana...- kezdett rá Lizzy a magyarázkodásra, mire megértette mire is gondol valójában az ír manó.

Amikor úgy ítélték meg, hogy minden "radar" üzemen kívül van, felosontak Niall szobájába a jelmezért és nekivágtak London utcáinak.

- Gyere ide angyalom, segíts átmenni az úton. – változtatta el az ír fiú a hangját, hogy ne ismerhessék fel, mire a lány az ajkába harapott, nehogy felnevessen, de azért karon fogta a nénit és átvezette a zebrán. – Mesélj magadról, bogaram.

Nehéz volt Lizzynek visszatartania a nevetést, de azért sikerült és mosolyogva válaszolt a kérdésekre, majd már magától is beavatta az ír énekes-nagymamát az életébe.

Pár saroknyi séta után Liz automatikusan az otthona felé vette az irányt, Niall-mama pedig szorgalmasan totyogott mellette. Már a kulcsai csilingeltek a kezében, amikor az ír fiú megkérdezte, mégis merre járnak. A lány pirongva vette észre, hogy a ház, ahol állnak, a sajátja és anyukája kocsija már elgurult a munkahelye felé. Tehát beinvitálta a srácot, a konyhában előkészített egy kis harapnivalót, majd mikor visszaindult a nappaliba, ahol a srácot hagyta, a konyhaajtóban épp a szőke srácba ütközött, a szendvicsek pedig a fiú fehér pólóján landolt.

Niall automatikusan megfogta a pólója szegéjét és átrántotta a ruhadarabot a fején keresztül, majd Lizzy-re nézett. A lány pironkodva állt a srác orra előtt, először ledermedt és mereven figyelte a szőke srác izmos felsőtestét, aztán észbekapott és gyorsan leguggolt, hogy összeszedje a szendvics maradékait. A gond csak az volt, hogy Niall is segíteni szeretett volna, ezért ő is leguggolt, így sikeresen összeütköztek.

- Au. – kapott a fejéhez Elizabeth, mialatt Niall ajkai közül is kicsúszott egy szisszenés. A lezuhant szendvicset gyorsan összeszedtek és a konyhába vitték. Liz bedobta a szemétbe és mivel Niall-en még mindig nem volt póló, felajánlott egyet apukája gyűjteményéből, amit felvehetett a nagyi ruha alá.

Az emeleten, szülei szobájában feltúrta a szekrényt és mikor megtalálta a megfelelő darabot - hasonló fehéret, mint amilyet összekent - ismét hirtelen fordult meg, így hasonló szituációba keverte magát, mint tíz perccel ezelőtt. Csakhogy most nem a szőke srác felsőtestén csodálkozott, hanem azon, hogy a szája a lány ajkaira tapadt. Eddig még egy sráccal sem csókolózott, ezért nagyon meglepődött, majd reflexből húzódott el. Niall kinyitotta a szemét és amit Liz látott benne, nagyon megrémítette. Kedvelte ő a srácot, de abban is biztos volt, hogy az ő szeme nem csillogott ilyen eszeveszetten. Bepánikolt és azt tette, amit ilyenkor általában szokás. Elrohant. Ki a szobából, végig a folyosón, nem törődve Niall őt szólongató hangjával és magára zárta az emeleti fürdőszoba ajtaját. Hátát az ajtónak vetette és lecsúszott, majd leült a hideg csempére. Akaratlanul is indult meg egy könnycsepp az arcán. Talán az adrenalin miatt és valószínűleg az iménti cselekedete is közrejátszott ebben. Gyorsan letörölte az arcáról a nedvességet és figyelni kezdett kezdett Niall hangjára.

- És képzeld, akkor meglöktem Greget, aki nekiesett a kandalló márványszegélyének. Nagyon megijedtem, mikor láttam, hogy vérzik a feje, de pár perccel később elállt és ugyanolyan hülye volt, mint előtte. – nevetett jóízűen, mire már Liz is elmosolyodott, persze, ezt Niall nem láthatta, de nagyon reménykedett benne, hisz ez volt a célja. Ő nagyon élvezte a csókot, ami inkább volt nevezhető puszinak, mint csóknak, de egyszerűen képtelen volt ellenállni a vékony, rózsaszín ajkaknak. Később, mikor látta a riadalmat Lizzy szemeiben, már megbánta, hogy lerohanta és amint a lány magára zárta az ajtót, hiába beszélt hozzá, szinte letargiába esett. – Neked van testvéred? – mikor erre a kérdésre sem érkezett hallható válasz, mert Liz megrázta a fejét, de azt Niall nem láthatta, folytatta a mesélést. Mondott néhány szót az X-faktorban átélt élményeiről. Mesélt a srácokról, akit Liz minden bizonnyal ismert a magazinokból, de szerette volna ő megosztani az álláspontját mindenről. Szerette volna, ha minél többet tud róla meg a lány. Nem tudott volna rá ésszerű magyarázatot adni, egyszerűen csak így érezte. – Louis kedvenc színe a piros. Vagyis gondolom, hogy a piros, mert elég sok piros cuccot hord. Neked mi a kedvenc színed? – egy újabb kérdés hangzott el Nialltől, amire egy halk „kék” érkezett válaszul.

Az ír srác először azt hitte, csak hallucinál, mert nagyon szeretné már hallani a lány hangját, de amikor kattant az ajtózár, megkönnyebbülten sóhajtott fel és nyitott be a fürdőbe. Liz csak pár centire húzódott el az ajtótól, majd amint belépett a szőke fiú, már vissza is kuporodott az ajtó tövébe. Niall leült mellé, az a pár perc, amíg csendben üldögéltek egy örökkévalóságnak tűnt a srác számára.

Liz sokat gondolkozott, mit is kéne mondani a szőkeségnek, ezért a másodpercek csak teltek és teltek. Amint egy hatalmasat sóhajtott, Niall rögtön rákapta a tekintetét, de Liz mondandója egyáltalán nem tetszett az ír srácnak.

- Most jobb lenne, ha elmennél. – mondta ki nyugodtan és elkapta a pillantásár Niallről. Nem szerette volna látni, ahogy a kedves arc szomorú maszkká alakuljon. Pedig ez meg is történt. Niall komoran bólintott egyet, majd felállt a földről, Liz gyorsan a kád mellé húzódott, így Niall gond nélkül ki tudta nyitni az ajtót és kisétálhatott a fürdőszobából, ahogy Liz életéből is, de az utóbbihoz már késő volt.